Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan kombinálhatnám az idegen nyelv gyakorlásának lehetőségét a mérnöki pálya egyidejű elsajátításával. Arra gondoltam, hogy választanom kell melyik a fontosabb számomra, és emiatt problémáim akadtak a hogyan tovább kérdésében. Ezért örültem meg nagyon, mikor először olvastam egy dániai továbbtanulásról szóló hirdetést az egyik újságban és a felsorolt kurzusok közt találtam az építőmérnöki szakot is. Nem kellett sokat gondolkoznom rajta, rögtön tudtam, hogy én ide akarok jönni.

Óriási változást jelentett az életemben, de semmit sem bántam meg! Augusztus közepén jöttem ki Horsensbe és azóta rengeteg felejthetetlen élményben volt részem.  Az egész egy fantasztikus Introduction héttel kezdődött, ahol már az első napon próbára tették nem lévő mérnöki képességeinket, hiszen egy víztornyot kellett megterveznünk, majd pedig felépítenünk. Az elég kezdetleges alkotásaink aztán meg is mérkőztek a rivális dán osztállyal, de természetesen mi nyertünk .

A hétköznapok sem mondhatok egyhangúnak. Minden nap bent vagyunk sokáig, tanulunk, többnyire csoportokban dolgozunk. Az osztályomba 24-en járunk és 13 különböző országból jöttünk.  A tanárok az órák után is bejönnek, beszélgetnek velünk, ha kell leülnek mindenki mellé egyenként és elmagyarázzák még egyszer a feladatot. Az első pár hétben ez nagyon furcsa volt, hiszen ez otthon az egyetemeken nem igazán megszokott, viszont mostanra már teljesen természetessé vált ez a fajta szorosabb kapcsolat. Nem is beszélve a Via által szervezett számos programról, mint az ingyen Salsa, Breakdance és Zsonglőr órák; vagy a School Bárban tartott kvíz szerdákról ( ahol a nyeremény mindig egy méter sör), emlékezetes bulikról amik nélkül nem múlhat el egy hét sem. Sokszor szoktak kirándulásokat is szervezni, például legutóbb Németországba lehetett menni síelni, előtte pedig el lehetett látogatni a Siemens egyik gyárába. Így a tél beálltával szinte mindennap vannak programok, nemcsak az egyetemen, de a városban is.