A Bologna-folyamat célja az európai felsőoktatás ésszerű harmonizációja. A Bolognai Nyilatkozatot aláíró országok (1999-ben 29 és később újabb négy) önként vállalták, hogy felsőoktatás-politikáikat összehangolják. E folyamat eredményeképpen az egyes országok felsőoktatási rendszerei egy nagy, európai rendszer, az Európai Felsőoktatási Térség részeivé válhatnak.

A Bolognai Nyilatkozat közös európai problémákra keresi a közös európai választ. Legfontosabb célkitűzései közé tartozik a könnyen áttekinthető és összehasonlítható oklevelek rendszerének bevezetése; az alapvetően két fő cikluson alapuló felsőfokú képzési rendszer, illetve a mobilitást segítő kreditrendszer bevezetése; a hallgatói és oktatói mozgásszabadság elősegítése; összehasonlítható kritériumok és módszerek kifejlesztése által az európai együttműködés támogatása a minőségbiztosítás területén, valamint az európai érdekek és értékek megjelenítése a felsőoktatásban.

A Bolognai Nyilatkozatban felvázolt hat átfogó cél:

a) Diplomák értelmezését megkönnyítő, az összehasonlítást lehetővé tevő rendszer elfogadása. Felhívják a felsőoktatási intézményeket, a meglévő hálózatokat, hogy használják ki a már meglevő nemzeti és EU törvényi szabályozásokat tantárgyak, diplomák és egyéb fokozatok egyszerű, hatékony és korrekt, ugyanakkor professzionális elismerése érdekében; elismerve egyúttal a képzések, minősítések sokszínűségét.

b) Az alapvetően két ciklusra épülő képzési rendszer elfogadása. Az undergraduate (bachelor’s diplomával/ vagy Academic Profession degree’s + top-up bachelor degree’s diplomával) és graduate (master’s oklevéllel) szintekre épülő képzési szisztéma kialakítását néhány ország már megvalósította, mások nagy érdeklődéssel tanulmányozzák.

c) Kreditrendszer létrehozása. Az ECTS (European Credit Transfer System) rendszerek a kölcsönösen elismert minőségbiztosítási rendszerekkel együtt képesek betölteni a kredit gyűjtési és átviteli funkciót. Egy rugalmas képzési rendszernél mindkettő elengedhetetlen: így léphetnek ki a hallgatók a tudáspiacra, az európai munkaerőpiacra, de egyben az európai felsőoktatást is vonzóvá tehetik – Európán kívül is. A kreditrendszer mellett fontos szerep jut a Diploma Supplement (Oklevélmelléklet) általános használatának is.

d) Mobilitás elősegítése. A Nyilatkozat megerősítette, hogy a továbbra is a mobilitás megteremtése az alapvető cél: az Európai Felsőoktatási Térség megteremtése e cél elérésének eszköze. Ebben a szakaszban, amikor felsőoktatási célrendszer már Bolognában megfogalmazódott és a prágai tanácskozáson már a stratégiai akciók, a konkrétabb lépesek kerültek napirendre, érthetően már a megvalósításról esik több szó: eltávolítani az akadályokat a hallgatói, oktatatói, kutatói mobilitás elől.

e) A minőségbiztosítás terén az európai kooperáció támogatása. Erős minőségbiztosítás nélkül a különböző egyetemek, főiskolák által kibocsátott diplomák nem hasonlíthatók össze egymással és nem kezelhetők bizalommal. E téren is szorosabb kooperáció, nagyobb megértés és bizalom szükséges. Megjelenik a benchmarking fogalma: felhívják az intézményeket a legjobb megoldások közzétételére, az értékelés és akkreditáció mechanizmusainak kölcsönös elfogadására vonatkozó forgatókönyvek kidolgozására.

f) Az európai dimenzió erősítése a felsőoktatásban. Ezen akciónak kettős célja van: egyrészt erősíti a tagországok hallgatóiban az európai identitás érzését, az EU értékek megismerését és elfogadását. Másrészt megkönnyíti mozgásukat a kitágult munkaerőpiacon, segíti beilleszkedésüket az európai térség országaiban, könnyebbé teszi az EU intézményrendszerében való eligazodást. Ehhez az egyes tantárgyak és szakok, modulok keretén belül az „európai tartalom” megjelenítésére tartalmi átstrukturálás szükséges, másrészt új tantárgyak, modulok, sőt szakok létrehozása is indokolt lehet. Európai intézményi együttműködés itt is szükséges, ami segíti a diplomák kölcsönös elismerését is.