Borbély Kitti (Financial Management, UCN) barátjával, Babos Krisztiánnal vágott bele a dániai továbbtanulásba, így mindketten Aalborgba jelentkeztek a UCN-re. Kitti a Financial Management képzést, míg Krisztián a Computer Sciencet célozta meg.

 ”A kapcsolat Dánia és közöttem szerelem első látásra történt.
Olyannyira hogy jelentkezésemet csakis ide adtam be, biztosra mentem.
Edukáción sétálgattunk a párommal, és mint szomjazó a sivatagban rábukkantunk az oázisunkra, a dániai standra.
Az ott hallott információk és egy kis böngészés után, felkerestük a dániai továbbtanulás csapatát, és átküzdöttük magunkat a felvételi procedúrán, ami a lányok segítségével egyáltalán nem is volt olyan nehéz.
Miután megkaptuk a feltételes felvételinket, (javaslom mindenkinek) egyből el kezdtünk lakás után kutatni, a legegyszerűbb és legbiztonságosabb módját választottuk, az iskola által kijelölt kapcsolattartót. Kérésünket, (szerettünk volna együtt lakni) figyelembe véve ajánlott fel nekünk egy albérletet, és egy kollégiumi helyet. Gyors fejben számolás után mi az albérlet mellett döntöttünk.
Több mint 20 óra autóút után, meglehetősen nehéz körülmények között, (épp csak egy kis hely, levegővételre volt hely az autóban, köszönhető a sok mirelit ételnek, edénynek, plusz élelmiszernek) megérkeztünk Aalborgba.
Az apartman: tudom, hogy a lányok felkészítettek minket, de tényleg üres, és először tényleg szíven üt, aztán megérkezik az egyik lakótársatok Törökországból, egy másik Bulgáriából, a harmadik pedig Ukrajnából, és hirtelen minden olyan más lesz, megtelik élettel a lakás.
Az első amit megtanulsz ilyenkor, ha volt is előítéleted, azt felejtsd el! Itt mindannyian ugyanolyan diákok vagytok, hasonló álmokkal, csak a hátizsák más amivel érkeztetek.
Mielőtt túl hosszúra sikeredne a beszámolóm, egy-két érdekesség.
A módszer: teljesen más az oktatás mint otthon. Az órák nagyon sokszor gyakorlati feladatokkal telnek, és 1 hét után megkapod az első projectedet, amit bizony prezentálnod kell. Talán kicsit szokatlan, nekünk az volt, hogy csapatban kell dolgozni. Ez itt Dániában az egyik alap követelmény. Ezzel is a való életre készítenek fel minket, elvégre-mondják, a munkahelyeden sem egyedül fogsz dolgozni, meg kell tanulnod más emberekkel együtt működni, és az ötletedet eladni.
Nem szabad aggódni az angol nyelv miatt, mint mondtam, mindenki ugyanabban a cipőben jár itt, ha mégis: kicsit  megijedtem amikor megtudtam, hogy az első nagyobb megmérettetésem az 3 hónap múlva lesz és csak kapod a feladatokat…meglátogattam iskolánk lelki segítő osztályát (második érdekesség), mert nekik van ilyen.
Meglepetésemre nagyon megértően és kedvesen fogadtak és nem éreztették velem, hogy valami biztosan nincs rendben nálam, úgy kezelték a helyzetet, mintha mindennapos lenne és zsupsz a félelem elszállt.
Kedvesség: az utcán, a boltban, az iskoládban mindenhol mosolyognak. Azt hiszem ez az egyik tulajdonságuk amit nekünk is el kell sajátítanunk.
Összegezve mi nem bántuk meg, hogy ezt a döntést hoztuk és ha Neked is van kedved, elég bátorságod hozzá, akkor csatlakozz hozzánk és tapasztald meg saját bőrödön azt a  sok-sok pozitívumot amit mi már átéltünk!” Mosolygó arc